2012. július 4., szerda

Csokoládétorta

Tíz éve nem tudok beletörődni, hogy nem tortákat, hanem tortaszerű valamiket sütök. Ahogyan Liliom húgom szokta mondani: frizbi ez, nem tészta. :)) A lapos piskóták mestere vagyok. Ragaszkodom a 26 cm átmérőjű formához, kisebbet nálunk kár összekenni, mert édességrajongó családba születtem. 
Sütöttem Stahl receptből, Lajos Mariéból, Ági barátnőméből, szakácskönyvekből, több tojással, kevesebbel, a lényeg ugyanaz: két adagot kell sütnöm, hogy a kis lapos frizbik kiadjanak egy normál magasságú tortát. :))) 
A hétfői kánikulában befészkelt az agyamba a gondolat: csokitorta. Az Édes csoportban próbáltak róla lebeszélni a lányok, Gyöngyi azt mondta, inkább pihenjek, Anikó pedig finoman rákérdezett, normális vagyok-e, hogy a sütő felé indulok 40 fokos hőségben. :))) De nem tudtam lemondani a csokitortáról, így este 7 körül beköltöztem a konyhába. Előtte valahol a neten egy fórumban találtam egy klassz vizes piskóta receptet, oda volt írva, hogy kezdőknek ajánlják, hát ez pont jó volt nekem, a 10 éve frizbiket sütőnek. Hátha... A torta krémjét improvizáltam, mert sütés közben jöttem rá, hogy ezt sem vettem reggel, meg azt sem... :)))
Szép, magas piskótám lett, másnap Liliom hitetlenkedve mondta - ő látta élőben eme remekművet, sőt mi több: kóstolta is -, hogy tényleg jól sikerült! :)) Ennek örömére ma reggel meg akartam írni a blogbejegyzést, csakhogy nem találtam a cetlit, amire lefirkantottam a neten talált recipét. Határozottan emlékeztem rá, hogy az íróasztalra tettem, de nem volt sehol. Percek óta járkáltam a szobában, keresve a fecnit, amikor halk neszezést hallottam az asztal alól. Benéztem alá, hát egyetlen gyermekem, Zizi - hét éves fekete nősténymacska - elszánt dühvel próbált megszabadulni a bundájára ragadt kicsi zöld papírkától. :))))))))) Ismerjük Murphy törvényét, a kenyér a vajas felével esik a földre, a noteszlap a ragacsos felével találja meg a macskabundát. Zizi az íróasztalon át jár az ablakba nézelődni hajnalonta, valószínűleg figyelmetlen voltam, és a közlekedési útvonalán tettem le a receptet tartalmazó cetlit. :))))))))) Lényeg, hogy meglett, és le tudom írni nektek. :))

Csokoládétorta


Hozzávalók a vizes piskótához:
6 tojás
12 evőkanál víz
12 evőkanál liszt
12 evőkanál cukor
1 teáskanál sütőpor

A 6 tojás fehérjét 6 evőkanál vízzel és 6 evőkanál cukorral habbá verem. A tojások sárgáját a másik 6 evőkanál vízzel és a maradék 6 evőkanál cukorral habosra keverem. A lisztet elkeverem a sütőporral. A fehérjehabot óvatosan beleforgatom a cukros-vizes tojássárga masszába, majd beleszitálom a lisztet, és laza mozdulatokkal, de óvatosan ezt is belekeverem. Kivajazott-kilisztezett kapcsos tortaformába - 26 centi átmérőjűbe - öntöm a piskótamasszát, és előmelegített sütőben tűpróbáig - kb. 30 perc - sütöm.

Amíg a tésztám sül, összeállítom a bevonót és a krémet. 

Hozzávalók a bevonathoz:
15 dkg étcsokoládé
10 dkg vaj

Hozzávalók a krémhez:
5 dl tej
2 csomag csokoládépuding
4 evőkanál cukor
10 dkg vaj

A bevonathoz gőz felett összeolvasztom a csokoládét a vajjal (alapesetben tejszínt is szoktam hozzáadni, de ezúttal elfelejtettem venni, így ebből a mázból kimaradt), majd félreteszem hűlni.

A krémhez a fél liter tejből és a 2 csomag pudingporból krémet főzök, hozzáadom a cukrot, és folyamatos keverés mellett besűrítem. Ha készen van, lehúzom a tűzhelyről, beledarabolom a vajat, és robotgéppel habosra  keverem.

Az időközben megsült és kihűlt piskótát három lapra vágom, megtöltöm a pudingos krémmel. A csokis bevonókrémet robotgéppel 1-2 perc alatt felhabosítom, és rákenem a torta oldalára, tetejére. Szerettem volna dióval díszíteni, darált dió az oldalára, egész darabok a tetejére, ám Liliom húgom nem kompatibilis a dióval. Így maradt a kekszmorzsa. Pontosabban a durvára tört háztartási keksz. Ez a következő módon készül: kis nejlonzacskóba teszem a kekszet, és vágódeszkán, húskopfolóval összetöröm. :)))) Néhány órára irány a hűtő, ilyen kánikulában mi is beülhetünk a torta mellé a hűtő polcára :)))), aztán jöhet a tálalás!!
Liliomnak ízlett a torta, és nekem is. :)))


3 megjegyzés:

  1. Nagy dícsérő oklevél jár azok után,amit leírtál, és amit produkáltál!

    VálaszTörlés
  2. Tényleg csoda jól néz ki! :)) Gratulálok! Fincsi lehetett, és még a sütést is kibírtad a kánikulában! Bár, szerintem jól tetted, hogy este 7-kor kezdtél hozzá, akkor talán már elviselhetőbb volt a meleg... :)

    VálaszTörlés
  3. Zsóka, köszönöm! :)) Végre nem két piskótából kell tortát sütnöm. :)) Az eddigi tortáim is szépek és finomak voltak, de ez a mostani piskóta csúcs lett!! :))

    Gabriella, köszi. :) Igen, este enyhült a hőség, a félórás sütést ki lehetett bírni a nemes cél érdekében. :))

    VálaszTörlés